Kréta időszaki teknősök és krokodilok rendszertani kapcsolatai

A késő-kréta során Európa mediterrán térségének jelentős részét egy szigettenger foglalta el, mely a mai Ukrajnától, Magyarországon át egészen Portugáliáig húzódott. Szerencsénkre az egykori szigetek területéről üledékes kőzetek maradtak ránk, melyekben számos ősi gerinces maradványa őrződött meg. Így, az európai késő-kréta gerincesek egyedülálló lehetőséget nyújtanak a dinoszauruszok korából származó sziget-faunák állatföldrajzi tanulmányozására, ami valóban ritka alkalom, hiszen más kontinensekről nem ismerünk hasonló korú sziget-faunákat. Kutatásaink egyik fő célja, hogy megállapítsuk a terület egykori gerinces fajainak leszármazási kapcsolatait, ami lényegében azt jelenti, hogy megpróbáljuk visszavezetni az egyes fajok családfáját, amihez igyekszünk elvégezni az egykori szigettenger egész területéről származó és jól ismert gerinces fajok átfogó anatómiai és morfológiai vizsgálatát. Ennek ismeretében megtudhatjuk, hogy mely szigetek faunái álltak egymással közelebbi rokonságban, hogyan népesültek be a szigetek, hogyan fejlődtek ki új fajok az egyes szigeteken az idők során és végül, hogy az elszigeteltség miképpen hatott a fajok morfológiájára. A teknősök és a krokodilok különösen érdekesek a kérdés szempontjából, mert e csoportok maradványai a legjobb megtartásúak és ezáltal az anatómiájuk részletesen vizsgálható. Kutatócsoportunk tagja, Rabi Márton pont ezért a teknősök és a krokodilok leszármazási kapcsolatainak tanulmányozására specializálódott, azon belül is különösen a kelet-mediterrán faunák vizsgálatra fókuszál.