Egy Iharkutosuchus makadii fog pásztázó elektronmikroszkópos képe. A kép alsó részén látható a dentin, helyenként a dentincsatornákkal felső részén pedig a zománc (legfelül napi ciklusú növekedési vonalakkal).

Az iharkúti krokodilok fogszövettani vizsgálata

Az iharkúti lelőhelyről eddig négy, sok tekintetben egészen különböző krokodil maradványait azonosítottuk, melyeknél a legfeltűnőbb különbség a fogazatukban rejlik. A különböző fogakkal kapcsolatos kutatási projektünk 2017-ben indult Horváth Krisztián és Prondvai Edina vezetésével. Célja az Iharkutosuchus makadii, az Allodaposuchus, a Theriosuchus és a Doratodon krokodilok fogszövettani összehasonlítása és paleobiológiájuk részletesebb megértése. A négy krokodil közel azonos helyen élt, azonban más volt táplálkozásmódjuk. Míg például a csak Iharkútról ismert Iharkutosuchus félig vízi életmódot folytató növényevő-mindenevő volt, addig a Doratodon teljesen szárazföldi ragadozó, dögevő volt, hasonlóan a Theropoda dinoszauruszokhoz. A ma élő krokodilokhoz leginkább az Allodaposuchus hasonlított, mivel az szintén félig vízi, ragadozó volt. A Theriosuchus pedig valamennyire vízhez kötött volt, azonban fogazata (főként hátul) gumó alakú törőfogakkal jellemezhető, ami keményebb táplálék fogyasztását is lehetővé tette.

Az eltérő fogazatok sok kérdést vetettek fel: Milyen mikroszkopikus különbségek vannak a fogakban? Milyen a fogzománc szerkezete, a dentin, cementum felépítése? Vajon mennyi idő alatt fejlődött ki egy fog és milyen gyorsan váltották egymást?

Elsődlegesen vékonycsiszolatok alapján polarizációs mikroszkóppal vizsgáljuk a fogakat, de (főként a zománc esetén) szükség van pásztázó elektronmikroszkópia (SEM) illetve egy-egy különleges esetben visszaszórt elektrondiffrakciós (EBSD) módszer használatára. Az SEM esetén sok segítséget kaptunk a Magyar Természettudományi Múzeum, illetve szintén SEM és EBSD esetén az ELTE Kőzettani és Geokémiai Tanszékének munkatársaitól.

Továbbiak