Padragkutia haasii tulipánfaféle magja.

Késő-kréta iharkúti növényvilág

Az egykori növényvilág

85 millió év nagy idő, az állatvilágnak volt ideje a teljes átalakulásra, hiszen a szárazföld urai akkor még a dinoszauruszok voltak. Arra sokkal ritkábban gondolunk, hogy mi is történt a növényvilággal ez idő alatt. Egyértelműnek tűnik, hogy akkor is voltak fák, amiknek az árnyékában hűsölhettek az állatok, és volt valamiféle aljnövényzet, amit a növényevők ehettek. De a tisztásokon még nem fű nőtt, mert a fűfélék megjelenése igencsak fiatal esemény ráadásul a fákat is eléggé másnak kell képzelnünk, mint a maiakat. Hogy megtudjuk, mit ehettek akkoriban az állatok, a legkézenfekvőbb a levélmaradványokat tanulmányozni. Az iharkúti lelőhelyen két rétegből kerültek elő levélmaradványok. Az egyik ma már nem kutatható, a rekultiváció során be kellett temetni bányabiztonsági okokból. Ám az ásatások első éveiben lehetősége nyílt a kutatócsoport tagjainak Hably Lilla professzorasszony vezetésével a levélmaradványok begyűjtésére. Az Ő munkája alapján több ágdarab az araukáriafélékhez tartozik. Ezek a nyitvatermők ma délfenyők vagy szobafenyők néven ismertek hazánkban. Részletesebben vizsgálta Baranyi Viktória a pollen szemcséket (kép1) és Bodor Emese Réka az apró magokat és terméseket. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeképpen egy különleges folyóparti-ártéri erdő rajzolódott ki, amit a bükkfafélékhez tartozó mára kihalt növénycsoport képviselői uralhattak.

Tulipánfafélék magja: a Padragkutia haasii

A parkok ékes növénye hazánkban is a tulipánfa. Ezzel a növénnyel nagyon szorosan rokoníthatóak Bodor Emese Réka és Else Marie Friis professzorasszony vizsgálatai alapján az iharkútról is több száz példányban előkerült apró magok (kép2). A vizsgálatok alapján egyes példányok annyira szépen őrződtek meg, hogy még a sejtjeiket is tanulmányozni lehetett, ami szintén bizonyítékot szolgáltatott a tulipánfaféle rokonságra.

Új faj a tudomány számára a növényvilágban is: a mára kihalt Normapolles félék eddig ismereten termése

Az iharkúti lelőhely feltehetően egy sziget lehetett, ahol különleges növényfajok is elterjedhettek. Erre jó példa a leggyakoribb termés, a nagyjából 1 mm átmérőjű gömb alakú, bordázott fosszília (kép3). Ehhez hasonló ősmaradványokat ezidáig nem ismert a tudomány, és az iharkúti lelőhelyről több ezer került elő. Így a Normapolles rokonsági körbe tartozó kihalt növénycsoport egy új fajjal gazdagodott a lelőhelyen folyó ásatásoknak köszönhetően.

Egy trópusi növénycsalád legidősebb előfordulása hazánkból: Sabiaceae

A Sabiaceae növénycsalád mai képviselői Dél-Ázsiában és az amerikai kontinens trópusi-szubtrópusi területein előforduló liánok, fák és cserjék. Iharkútról a Sabia menispermoides Kelet-Közép-Európa krétájából ismert faj került elő (kép4).

Továbbiak
Bakonydraco galaczi testrekonstrukció

Bakonydraco galaczi

A Bakonydraco egy körülbelül 3,5–4 méter szárnyfesztávolságú, az Azhdarchidaek családjába sorolható repülő hüllő (Pterosauria) volt…

TOVÁBB »

Doratodon

Az összes maradvány, ami ezekből a kistermetű krokodil-félékből előkerült az nem több, mint néhány törékeny koponya- és alsó állkapocselem továbbá fogak…

TOVÁBB »
Bauxitornis mindszentyae testrekonstrukciója

Bauxitornis mindszentyae

Az iharkúti lelőhely azon kevés európai késő-kréta lelőhelyek közé tartozik, ahonnan töredékes, de annál fontosabb madárleletek is előkerültek…

TOVÁBB »