Az iharkúti Atractosteus rekonstrukciója (grafika: Pecsics Tibor)

Kajmánhalak

Az iharkúti halfauna leírása és vizsgálata az iharkúti gerinces-faunára irányuló kutatómunkánk váratlanul informatív szegmensének bizonyult. Noha halmaradványok már az első iharkúti ásatások alkalmával is előkerültek, ezek mennyisége és változatossága csak mostanra tette lehetővé azok tudományos leírását. A lelőhely két fő haltaxonja a kajmánhalak és a Pycnodontiformes halak csoportja, mindkét csoport leletek ezrei által képviselt az iharkúti gerinces-leletanyagban. Az iharkúti halfauna leírásával Szabó Márton, Gulyás Péter és Ősi Attila foglalkozik.

Az iharkúti kajmánhal-leletanyag darabszáma mára több ezerre rúg. A ganoid pikkelyek, a plicidentin fogak, az opisthocoel csigolyák, a különböző koponyaelemek és a supracleithrum gyakorlatilag az iharkúti kajmánhal testének minden pontjáról adnak valamiféle információt. Az Iharkúton megtalált életközösség egykori kajmánhalainak rendszertani hovatartozása kapcsán azonban csak bizonyos leletek nyújtottak nekünk segítséget. Ezek a pikkelyek, a fogak, illetve a supracleithrum voltak, melyek a leletanyagot az Atractosteus génuszba helyezték, a korábban feltételezett Lepisosteus helyett. Az Atractosteus kajmánhalnem maradványai több európai, késő-kréta korú üledékből ismertek. A leletanyag jelentősége abban áll, hogy a leletanyag nagyjából az állat teljes testét lefedi, nem „csak” fogakat, csigolyákat és/ vagy pikkelyeket jelent. Segesdi Martin ganoid kajmánhal-pikkelyeket talált az iharkúti koprolitokban azok vizsgálata során, mely arra utal, hogy a kajmánhalak az iharkúti életközösség valamely más ragadozó taxon táplálékát képezhették.

A Pycnodontiformes-leletanyag alsó állkapcsokat, ekecsontokat, több száz izolált fogat, egy kérdéses alsó avagy felső állkapocselemet, garatfogakat és néhány, nehezen határozható pikkelyt takar. A rendelkezésre álló leletek minden vizsgálható bélyegét figyelembe véve azok a Coelodus génuszhoz hasonlítanak a leginkább. Sajnos e halmaradványok pontosabb rendszertani hovatartozásának betájolása leginkább összetartozó leleteken alapszik, az iharkúti leletanyag pedig jelenleg kivétel nélkül izolált csontelemekből áll. Remélhetőleg a későbbiekben több, informatív csontelem (pl. koponyaelemek) is előkerül ettől az iharkúti faunaelemtől, melyek további információt szolgáltatnak majd ezen halak rendszertani hovatartozását illetően.

A lelőhelyről ismertek egyéb halmaradványok: garatfogak, fogak, pikkelyek valamint amphicoel halcsigolyák. Ezek feldolgozása a leletanyag szűkössége miatt egyelőre korlátozottan lehetséges, rendszertani besorolásuk rend- vagy család szintnél szűkebben rendszerint nem is lehetséges. A leletanyag így is igen diverz, beazonosításra kerültek benne az Amiidae halcsalád tagjai (Vidalamiinae indet., Amiidae indet.), a gyíkfejű halak képviselői (Elopiformes indet.), legalább két páncélos hering (Elimmichthyiformes indet. spp.), egy vélelmezett lazacféle (cf. Salmoniformes indet), és további, egyelőre közelebbről meg nem határozott sugarasúszójú halak.

Továbbiak
A Pelsochamops infrequens részleges jobb alsó állkapcsa (MTM 2006.106.1.) Iharkútról. A, belülről a szájüreg felől nézve; B, a rágófelszín felől nézve. Méretarány 1 mm.

Pelsochamops

Mindössze egy részleges jobb állkapocsból és két állkapocstöredékből ismert Iharkútról a Pelsochamops infrequens nevű gyík …

TOVÁBB »

Hungarosaurus tormai

Az iharkúti fauna legjobban ismert eleme a Hungarosaurus. A 4–4,5 méter hosszú, négy lábon járó, növényevő páncélos dinoszaurusz…

TOVÁBB »
A Chromatogenys tiliquoides részleges jobb oldali állkapcsa (MTM V 2010.129.1.) Iharkútról.

Chromatogenis

Az iharkúti lelőhely gyíkjai között meglehetősen ritka az új nemként és fajként leírt Chromatogenys tiliquoides…

TOVÁBB »