Az iharkúti Pycnodontiformes hal rekonstrukciója (grafika: Pecsics Tibor)

Pycnodontiformes halak

A Pycnodontiformes a sugarasúszójú halak egy mára kihalt rendje. Testük oldalnézetben kerek vagy ovális, szemből nézve oldalról lapított volt – akár egy serpenyő. Úszóik mérete és alakja rendkívül változatos volt, csigolyatestük nem csontosodott el. Legnagyobb fajaik testhossza elérhette a 2 métert, noha a különböző fajok átlagos testhossza 25-50 cm körül változott. Fogazatuk heterodont volt, vagyis egy egyednek többféle, különböző funkciót betöltő fogtípusa is volt: az állkapocs elején a táplálékot lecsípő, megragadó, esetleg daraboló (incisiform) fogak ültek, ezek mögött kerek, ovális, csepp, körte vagy bab alakú, a táplálék aprítására, őrlésére szolgáló (molariform) fogak helyezkedtek el. Ez a fogazat kiválóan alkalmas lehetett pl. a kemény héjú puhatestűek (csigák, kagylók) meszes vázának felaprítására. Maradványaik túlnyomórészt sósvízi üledékekből kerültek elő, ám a maradványaikat tartalmazó iharkúti üledék édesvízi eredetű.

A Pycnodontiformes halrend képviselőinek maradványai az iharkúti gerinces-fauna könnyen felismerhető elemei. Leleteik a bakonyi lelőhelyen jobbára izolált fogak és alsó állkapcsok (prearticulare), de találtunk tőlük származó ekecsontokat (vomer), egy kérdéses alsó vagy felső állkapocselemet, számos garatfogat, valamint néhány, nehezen határozható pikkelyt.

A jellegzetes, háromszögletű alsó állkapcsokban a fogak több sorban helyezkednek el. Az iharkúti Pycnodontiformes halak legjobban megőrződött alsó állkapcsaiban 4 fogsor ül. A kukoricacsőhöz hasonló ekecsonton 5 sorban foglaltak helyet a fogak. Lapátszerű csípőfogaik, illetve babszerű, kerek, csepp alakú vagy ovális, őrléshez módosult fogaik többnyire az iszapolás során visszamaradt üledékből kerülnek elő, jobbára 0.2-1 cm-es méretben.

Noha a rendelkezésre álló Pycnodontiformes-leletanyag közel sem teljes, a már megtalált leletek a Coelodus génusz maradványaihoz hasonlítanak a legjobban. Amennyiben a későbbiekben egyéb leletek, kiváltképp koponyaelemeik is előkerülnek, az talán teljesebbé teheti az iharkúti Pycnodontiformes halak rendszertani hovatartozásáról és megjelenéséről alkotott eddigi képünket.

Továbbiak
Az iharkúti dortokida teknős páncél- és függesztő öv elemei

Dortokidae teknősök

Ezek a teknősök csak jellegzetes páncél elemeik alapján ismertek a lelőhelyről, bár a Kallokibotion teknősöknél azért többet tudunk róluk…

TOVÁBB »

Doratodon

Az összes maradvány, ami ezekből a kistermetű krokodil-félékből előkerült az nem több, mint néhány törékeny koponya- és alsó állkapocselem továbbá fogak…

TOVÁBB »
A Foxemys trabanti testrekonstrukciója.

Foxemys trabanti

Az ásatásokon korábban használt strapabíró Trabantok után elnevezett teknős valószínűleg az egyik leggyakoribb elem lehetett az egykori faunában…

TOVÁBB »