Név eredete: Pannoniasaurus: Pannónia gyíkja; inexpectatus: váratlan
A moszaszauroideák a ma élő pikkelyes hüllők (Squamata) közé tartozó, de a kréta végén kihalt pikkelyes hüllőcsoport. Ezek a tengeri életmódhoz alkalmazkodott hatalmas ragadozó gyíkok a késő-kréta tengerek csúcsragadozói voltak. Az evezőszerű végtagok, a módosult medencecsontok, az úszást elősegítő oldalirányban lapított és lefelé hajló farok, mind a vízhez való alkalmazkodás jelei. Világszerte számos ősmaradvány alapján ismerjük a moszaszauroideák mintegy 30 millió éves történetét, a csoport kozmopolita elterjedésű volt a késő-krétában. Korábban azonban valamennyi moszaszaurusz lelet tengeri kőzetekből került elő, így meglepő volt a csoporthoz tartozó állatok maradványainak az előkerülése a bakonyi késő-kréta gerinces lelőhelyen.
Az Iharkútról leírt Pannoniasaurus maradványai számos egyedtől származnak, a fiataloktól (70 cm) a kifejlett felnőttekig (6 m). Ez – más bizonyítékok mellett – arra utal, hogy ezek az állatok a folyókban éltek, és a faj, rokonai közül egyedülálló módon alkalmazkodott az édesvízi élethez.