Bazális Titanosauria Sauropoda

Az európai késő-krétából gyűjtött leletek alapján feltételezhető volt egy kb. 22 millió évnyi, úgynevezett „Sauropoda hiátus”.Ami annyit jelent, hogy az európai lelőhelyek közül a középső cenomani időszaktól a késő campani időszakig (tehát körül belül 96 millió évvel ezelőttől 74 millió évvel ezelőttig) nem kerültek elő a Sauropoda dinoszauruszok csoportjába tartozó nagytestű, hosszúnyakú növényevőktől maradványok. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy ebben az időszakban kihaltak az akkori európai szigetvilágból, majd csak később hódították meg ismét a területet. Ez az elmélet akkor kezdett megdőlni, amikor Olaszország és Horvátország bizonyos területein előkerültek ilyen állatokhoz köthető lábnyomok az említett időszakból. Viszont ezek a lábnyomok önmagukban nem voltak döntő bizonyítékok, mert akár egy vándorlási eseményhez is tartozhattak, így az az egyetlen, ősi tulajdonságokat magán viselő Sauropoda fog, amely az iharkúti lelőhelyről került elő nagy jelentőséggel bír. Amellett, hogy ez az első testfosszília a sauropoda hiátusból ezektől az állatoktól, az említett lábnyomokkal együtt segíthet megérteni ennek az egykor jelentős csoportnak az európai viszonyait is.