A Kallokibotion bajazidi testrekonstrukciója (Mihai Dumbrava rajza).

Kallokibotion teknős

Ez a rejtélyes teknős igencsak alulreprezentált a faunában és csak néhány páncélelem alapján ismert. A Kallokibotion morfológiailag primitív és egy ősi, kora-jura fejlődési vonal kései túlélőjét képviseli. Következésképpen a késő-krétában már jócskán „élő kövületnek” számított a kortársaihoz képest. A Kallokibotion egyetlen elfogadott faja, a K. bajazidi viszonylag jól ismert Erdély felső-krétájából és nehéz, enyhén domború páncéllal, hajlott, erős végtagokkal és magas, sisak-szerű koponyával jellemezhető. Nyilvánvalóan nem tudta egy modern teknős módjára behúzni a fejét, de valamiféle oldal irányú nyakrejtésre talán képes volt. A morfológiája alapján inkább szárazföldi életmódot folytathatott és bizonyos anatómiai jellegekben hasonlít a mai ásó életmódú szárazföldi teknősökre. A Kallokibotiont ez idáig endemikusnak gondolták az egykori erdélyi területen, de az új kutatások szerint az elterjedése mind rétegtani, mind földrajzi értelemben kiterjedtebb volt. Nem kizárt, hogy a késő-kréta sziget geográfia az egykori Kelet-Európa területén hozzájárult a Kallokibotion fejlődési ág ilyen kései fennmaradásához.

Továbbiak
Pneumatoraptor fodori fejrekonstrukciója

Pneumatoraptor fodori

Az iharkúti fauna legkisebb ragadozó dinoszaurusza. Töredékes leletei alapján tudjuk, hogy nem érhette el egy kifejlett pulyka méretét sem…

TOVÁBB »
A Foxemys trabanti testrekonstrukciója.

Foxemys trabanti

Az ásatásokon korábban használt strapabíró Trabantok után elnevezett teknős valószínűleg az egyik leggyakoribb elem lehetett az egykori faunában…

TOVÁBB »
A Pelsochamops infrequens részleges jobb alsó állkapcsa (MTM 2006.106.1.) Iharkútról. A, belülről a szájüreg felől nézve; B, a rágófelszín felől nézve. Méretarány 1 mm.

Pelsochamops

Mindössze egy részleges jobb állkapocsból és két állkapocstöredékből ismert Iharkútról a Pelsochamops infrequens nevű gyík …

TOVÁBB »