Bicuspidon

A Bicuspidon aff. hatzegiensis a leggyakoribb gyík az iharkúti lelőhelyen, több tucat állkapocs és felső állcsont alapján ismert. Mint neve is mutatja, az Erdélyből, a Hátszegi-medencéből leírt Bicuspidon hatzegiensishez hasonló. Magát a Bicuspidon nemet azonban először az USA-ból írták le, az ottani Bicuspidon numerosus a nevét nagyszámú, két kúpot viselő (bicuspid) foga alapján kapta. Az erdélyi Bicuspidon hatzegiensis fogsorának végén az amerikai fajjal szemben egy nagy egykúpú fog is található a kétkúpú fogak mögött. Az iharkúti Bicuspidon azonban látszólag mindkettőtől különbözik, ugyanis még egy kisméretű egykúpú fog is található az előtte levő nagy mögött. Mivel a példányok töredékessége miatt az erdélyi Bicuspidon fogsorának hátsó vége nem ismert, lehetséges, hogy annak is volt ilyen kisméretű utolsó foga. Emiatt nem zárható ki sem az, hogy mindkét lelőhelyen ugyanaz a faj élt, sem pedig az, hogy az iharkúti példányok új fajt képviselnek. Kutatócsoportunk az utóbbit valószínűsíti és ezt (a nevezéktani szabályoknak megfelelően) a fajnév előtti „aff.”, azaz „affinis” latin szóval jeleztük, ennek jelentése „ahhoz hasonló”. A kérdést azonban csak újabb, teljesebb erdélyi leletek segíthetnének majd egyértelműen eldönteni. Az Iharkútról előkerültBicuspidon mindenesetre a nem második előfordulását jelenti Európán belül. A hazai Bicuspidon (és a többi iharkúti gyík) észak-amerikai rokonsága megerősíti a korábbi hipotéziseket, miszerint több ősföldrajzi kapcsolat is volt a nyugat-tethysi szigetcsoport és Észak-Amerika között a késő krétában. A Bicuspidon egy arasznyinál valamivel hosszabb lehetett és talán növényeket, esetleg rovarokat is fogyasztott.