Triász Placodontia tengeri hüllők fogkopás vizsgálata

A triász korú Placodontia tengeri őshüllők az egykori Tethys nyugati (mai Európa és Közel-Kelet) és keleti régiójának (mai Kína) sekélytengeri lakói voltak, melyek 245 millió évvel ezelőtt jelentek meg és egészen a triász legvégéig (201 millió év) éltek. Már az evolúciójuk legelején erősen specializált formák lehettek a jellegzetes kavics alakú durofág (törő) fogazatukkal, mely a kemény táplálék (mint például csiga, kagyló, brachiopoda, rák) széttörésére szolgált.

Az eddigi kutatások rámutattak egy evolúciós változásra, mely mind a koponya és mind a fogazat morfológiájában megfigyelhető. A robosztus koponya halántékablaka egyre inkább kiszélesedik, míg az orrrész (a rosztrum) megnyúlik. A korai formáknál magas a fogsorban lévő fogak száma, még a szájpadlást is szinte teljesen fogak borítják, ezáltal egy nagy egységes törő felszínt létrehozva. Ilyen figyelhető meg a Placodus és a Paraplacodus esetén. Később a fogak száma redukálódik, a rosztrumból teljesen eltűnnek. Ugyanakkor viszont megnő a fogak mérete, ahol szembetűnő a szájpadláson lévő leghátsó törőfog. A legextrémebb eset az egyik utolsó képviselőjük a Macroplacus. A fogszám redukciója a Henodus esetén a legszembetűnőbb, ahol csupán egy pár hátsó törőfog van jelen. Sokan úgy feltételezik, hogy ez az édesvízi forma már nem is fogyaszthatott kemény héjú táplálékot. Ilyen jellegű koponyamorfológiai és fogazatbeli változásokat eredményezhet a táplálkozás megváltozása.

Ennek nyomon követésére használható a fogkopás vizsgálat, mely alapján egyrészt következtethetünk a táplálék/étrend összetételére, másrészt a táplálkozásban bekövetkező finom különbségek is kimutathatók. Jelen kutatás célja, hogy fogkopás vizsgálatok segítségével megállapítsuk, hogy fennállhatott-e valamilyen táplálkozásban bekövetkező változás az egyes Placodontia fajok között az evolúciójuk előrehaladtával, mely fogazat és koponya morfológiai változást eredményezett.