Ezek a teknősök csak jellegzetes páncél elemeik alapján ismertek a lelőhelyről, bár a Kallokibotion teknősöknél azért többet tudunk róluk. A dortokidák szintén egy rejtélyes kihalt csoport, melyek pozíciója a teknősök családfáján egyelőre csak kevéssé tisztázott és sajnos az összes fajuk csak a páncél alapján ismert. Annyit tudunk, hogy a nyakfordító teknősök közé tartoztak, de hogy milyen viszonyban álltak a ma élő csoportokkal vagy a kihalt bothremydidákkal (köztük a Foxemys trabantival) az tisztázatlan. A csoport endemikus Európában és Iharkúton kívül Románia, Franciaország és Spanyolország felső-kréta lelőhelyeiről kerültek elő. A mai Románia területén egy fejlődési ág túlélte a legtöbb dinoszaurusszal is végző tömeges krétavégi kihalást és egészen az eocénig fennmaradt.
A páncélzatuk alapján a dortokidák kis-közepes méretű vízi teknősök lehettek és megjelenésükben az ausztráliai és dél-amerikai chelidákra emlékeztettek. Az iharkút faj tudományos leközlése egyelőre várat magára, de az előzetes vizsgálatok alapján nagyon hasonlít a geológiai értelemben fiatalabb romániai fajra és távolabbi viszonyban áll a nyugat-európai fajokkal.