Ez a béka az eddig ismert legidősebb valódi békafaj (Neobatrachia) lelet az európai kontinensről. Az erőteljesen elcsontosodott, nagyon magas csípőtaréj és az iliumok közti szoros kapcsolat jellemzi. A magas csípőtaréj a vékony ülőcsonti lemezzel kombinálva arra utal, hogy az őse egy jól ugró szárazföldi forma volt, míg a csípőcsontok közti szoros ízület a másodlagosan vízi életmódra történő alkalmazkodás eredménye. A Hungarobatrachus kiváló úszó és ugró béka volt, ötvözve a mai zöldbékák (Ranidae) jó ugró és a karmos-békák (Pipidae) jó úszó tulajdonságait.
Foxemys trabanti
Az ásatásokon korábban használt strapabíró Trabantok után elnevezett teknős valószínűleg az egyik leggyakoribb elem lehetett az egykori faunában…