Albanerpetontidae kétéltűek

Az Albanerpetontidaek laurázsiai eredetű szalamandraszerű kétéltűek, melyek képviselői a középső-jurától a pliocénig éltek, a szalamandrák és békák testvércsoportját képezik. Az európai késő-krétában megváltozott kétéltű faunát jellemzően az Albanerpeton-félék adták a békák mellett, miközben a szalamandra-félék (Caudata) jelentős mértékben visszaszorultak.

Az iharkúti felső-kréta gerinces lelőhelyről előkerült Albanerpetontidae leletek sajnos igen töredékesek és hiányzik a besorolás szempontjából oly fontos homlokcsont (frontale) is, ezért csak feltételesen sorolhatóak az Albanerpeton nembe (1. ábra). A taxonómiai besorolás helyességét alátámaszthatja a morfológiai bélyegeken kívül az is, hogy ez a genus volt a kérdéses időszakban az egyeduralkodó az európai kontinensen. A leletek közül kiemelkedik néhány nagyméretű alsó állkapocscsont-töredék, melyek az eddig ismert legnagyobb albanerpetontida, az Albanerpeton inexpectatuménál is nagyobb mintegy 20 %-al. Növeli az iharkúti leletek jelentőségét az is, hogy megismerésükig az alsó-krétától a campaniig nem volt ismert ilyen lelet Európából.

Más, jobb megtartású leletek alapján tudjuk azt, hogy az Albanerpetontidaek nagy valószínűséggel nappal beásódó, éjjel aktív életet élhettek. Előbbire a koponyához képest igen nagyméretű szemüregek, míg utóbbira a koponyatető csontjainak díszítettsége utalhat. Ebből kiindulva az iharkúti albanerpetontidak a folyótól távolabb, a magasabb térszíneken élhettek, melyet a leletek töredékessége is alátámaszt.