A Kallokibotion bajazidi testrekonstrukciója (Mihai Dumbrava rajza).

Kallokibotion teknős

Ez a rejtélyes teknős igencsak alulreprezentált a faunában és csak néhány páncélelem alapján ismert. A Kallokibotion morfológiailag primitív és egy ősi, kora-jura fejlődési vonal kései túlélőjét képviseli. Következésképpen a késő-krétában már jócskán „élő kövületnek” számított a kortársaihoz képest. A Kallokibotion egyetlen elfogadott faja, a K. bajazidi viszonylag jól ismert Erdély felső-krétájából és nehéz, enyhén domború páncéllal, hajlott, erős végtagokkal és magas, sisak-szerű koponyával jellemezhető. Nyilvánvalóan nem tudta egy modern teknős módjára behúzni a fejét, de valamiféle oldal irányú nyakrejtésre talán képes volt. A morfológiája alapján inkább szárazföldi életmódot folytathatott és bizonyos anatómiai jellegekben hasonlít a mai ásó életmódú szárazföldi teknősökre. A Kallokibotiont ez idáig endemikusnak gondolták az egykori erdélyi területen, de az új kutatások szerint az elterjedése mind rétegtani, mind földrajzi értelemben kiterjedtebb volt. Nem kizárt, hogy a késő-kréta sziget geográfia az egykori Kelet-Európa területén hozzájárult a Kallokibotion fejlődési ág ilyen kései fennmaradásához.

Továbbiak
A Pelsochamops infrequens részleges jobb alsó állkapcsa (MTM 2006.106.1.) Iharkútról. A, belülről a szájüreg felől nézve; B, a rágófelszín felől nézve. Méretarány 1 mm.

Pelsochamops

Mindössze egy részleges jobb állkapocsból és két állkapocstöredékből ismert Iharkútról a Pelsochamops infrequens nevű gyík …

TOVÁBB »
A Foxemys trabanti testrekonstrukciója.

Foxemys trabanti

Az ásatásokon korábban használt strapabíró Trabantok után elnevezett teknős valószínűleg az egyik leggyakoribb elem lehetett az egykori faunában…

TOVÁBB »