Hazai kréta időszaki borostyánok vizsgálata

A borostyánnak az emberiség történetének kezdete óta kiemelkedő szerep jut igéző szépsége, valamint a neki tulajdonított gyógyító erő miatt. Azonban ez az anyag kivételes helyet foglal el az őslénytani kutatásokban is, mivel látszólagos törékenysége ellenére az egyik legkiválóbb ősmaradványmegőrző közeg, a benne rekedt élőlényeket közel tökéletes épségben képes megőrizni a tudomány számára. Hazánk területéről számos borostyán-lelőhelyet ismerünk, ezek közül is kiemelten foglalkozunk a kréta időszaki (85 millió éves) fosszilis gyantákkal, így például az iharkúti gerinces lelőhelyről előkerült borostyánokkal, valamint a térben és időben is igen közeli ajkai kőszénből ismert, ajkait nevű fosszilis gyantával, melyet noha már a 19. században a térségben elkezdődött bányászati munkák óta ismerünk, tudományos vizsgálatuk mégis mindezidáig váratott magára.

Kutatásaink többrétűek, nem csupán a borostyánokban található zárványok (például növények, pókok, rovarok) vizsgálatáig terjednek, hanem különböző kémiai és fizikai vizsgálatokkal szeretnénk fényt deríteni a borostyánok eredetére: arra, hogy milyen fa megkövült gyantájával van dolgunk, hogy milyen messzire szállítódtak a keletkezési helyüktől, hogy miért találhatóak meg bizonyos rovarok nagyobb gyakorisággal a borostyánokban, és így tovább. Célunk tehát, hogy a már eddig megismert hazai kréta „óriások” mellett a sokszor mellőzött, ám mégis igen fontos parányok, az egykori rovarvilág képviselőivel is megismerkedhessen a nagyközönség, mely munkát jelenleg két egyetemi hallgató, Czirják Gábor és Hajdu Zsófia munkája nyomán Szabó Márton végzi