Chromatogenis

Az iharkúti lelőhely gyíkjai között meglehetősen ritka az új nemként és fajként leírt Chromatogenys tiliquoides. A nem a nevét a legépebb példány (egy jobb állkapocs) tiritarka megőrződési állapota miatt kapta (Chromatogenys = „színes állkapocs ’’, a görög „khroma”; szín, illetve „genys”; állkapocs szavakból), míg a fajnév arra utal, hogy az állat fogazat és a feltételezett táplálkozása hasonló a ma élő Tiliqua nevű gyíkéhoz.

A példányon több csoport, pl. a Scincidae (ma is élő vakondgyíkfélék), a Cordylidae (mai tobzosfarkúgyík-félék) és a Contogeniidae (kihalt kréta gyíkcsoport) családok jellegzetességei figyelhetők meg, így kevert bélyegei miatt nem sorolható be ezek közül egyik csoportba sem. Nem zárható ki az sem, hogy egy korábban ismeretlen csoporthoz tartozik, ezt csak további leletek előkerülésével lehetne tisztázni.

A Chromatogenys egyik érdekessége, hogy a fogazata vizsgálatának során bebizonyosodott, hogy az állat részben durofág (=kemény táplálékot fogyasztó) táplálkozást folytatott, ezt jól szemléltetik a laikus számára is a masszív hátsó fogak és a zömök állkapocs. A ma élő gyíkokkal összehasonlítva valószínűsíthető, hogy leginkább azt fogyaszthatta, amit például a kéknyelvű szkink (Tiliqua scincoides) vagy az óriás kéknyelvű szkink (T. gigas), vagyis puhatestűeket, rovarokat, tojásokat, de akár magvakat és gyümölcsöket is.