A madarak a földtörténeti középkor jura időszakában jelentek meg, diverzifikációjuk során meghódítottak különböző közegeket és élőhelyeket, napjainkban pedig a gerincesek egyik legváltozatosabb és legnagyobb fajszámú csoportját alkotják. Az első vízimadarak maradványait már a krétából ismerjük, őket pedig újabb, még változatosabb formák követték a kainozoikum során.
Mozgásformáikat és morfológiájukat nagy diverzitás jellemzi: a legjobban alkalmazkodott formák elvesztették röpképességüket, vagy éppen effektív szárazföldi mozgásukat, ám akadnak olyan fajok is, melyek kiválóan úsznak, repülnek és járnak. A vízimadarak vázrendszerének tehát alkalmassá kellett válnia a különböző fizikai paraméterekkel jellemezhető közegekben való hatékony mozgásra, ami különböző átmeneteket eredményezett morfofunkcionális alkalmazkodásukban.
Segesdi Martin projektjének a célja, hogy madárcsontok geometriai morfometriai vizsgálatával, valamint azok belső szerkezetének feltárásával megértsük, az életmód hogyan befolyásolta a csontok morfológiáját, belső szerkezetét és annak változását a madarak vízi életmódhoz való alkalmazkodása során. A projekt magában foglalja recens és fosszilis madarak vizsgálatát, illetve az összehasonlítást más hasonló ökológiájú (recens és fosszilis) tetrapodákkal.
A madarak a földtörténeti középkor jura időszakában jelentek meg, diverzifikációjuk során meghódítottak különböző közegeket és élőhelyeket…
Számos, eddig nem ismert béka koponyacsont-töredék került elő az utóbbi évek során az iharkúti késő-kréta (santoni) ősgerinces lelőhelyről…
A triász korú Placodontia tengeri őshüllők az egykori Tethys nyugati (mai Európa és Közel-Kelet) és keleti régiójának (mai Kína)…
Az iharkúti lelőhelyről eddig négy, sok tekintetben egészen különböző krokodil maradványait azonosítottuk…
