Kutatástörténet
Régóta foglalkoztatta mind a hazai, mind pedig a külföldi kutatókat, hogy miért nem kerülnek elő gyakrabban gerinces állatok maradványai Magyarországon a földtörténeti középkorból (mezozoikum).
A történelmi Magyarország területéről Erdélyből, a Hátszegi-medence területéről már az 19. század vége óta ismert gazdag, késő-kréta korú szárazföldi gerinces leletegyüttes. Ezek kutatását a világhírű (és tragikus sorsú) báró Nopcsa Ferenc kezdte el és manapság az erdélyi magyar és román kollégák újult erővel folytatják.
A mai Magyarország területéről azonban mezozoikumi szárazföldi gerincesek maradványai sokáig szinte ismeretlenek voltak. Ez részben annak is köszönhető, hogy hazánk területén a mezozoikumban uralkodóan tengeri üledékek rakódtak le. Ismeretes néhány szórványlelet a mezozoikumi üledékekből, ezek azonban szinte kizárólag tengeri gerincesek maradványai. Leghíresebbek talán a veszprémi Jeruzsálem-hegy felső-triász rétegeiből előkerült Placochelys placodonta maradványai, melyekre Laczkó Dezső tanár bukkant 1901-ben majd 1902-ben.
1996-ban találták meg Fitos Attila és társai egy Thalattosuchia kládba tartozó tengeri krokodil töredékes, ám összefüggő csontvázát a Pisznice-hegy egyik elhagyott kőbányájában a Gerecsében. A részletesebb tudományos feldolgozása 2018-ban készült el, amely során kiderült, hogy a tengeri krokodilok közt új fajnak számít, így a Metriorhynchoidea csoportban monotipikus nemzetségként lett leírva Magyarosuchus fitosi néven. A teljes testhossza 5,8–6,5 méter között lehetett.
Az első dinoszauruszokra utaló nyomokat Magyarország területén Wein György geológus fedezte fel 1966-ban a mecseki kőszénbányák területén. Lábnyomokat talált, melyeket később Kordos László paleontológus írt le Komlosaurus carbonis néven 1983-ban. 1988-ban terepgyakorlaton résztvevő geológus hallgatók és tanáraik hasonló nyomok egész összefüggő sorozatait találták meg és gyűjtötték be (az egyik sorozat az ELTE TTK Déli tömbjében, a másik a Magyar Természettudományi Múzeum Eltűnt Világok című kiállításában tekinthető meg). A Komlosaurus csontjai azonban máig nem ismertek.
2000-ig gyakorlatilag nem ismertünk gazdag kontinentális gerinces lelőhelyet a mai magyarországi mezozoikumból. 2000 tavaszán hosszas előzetes információgyűjtés és kutatás után figyelmünk felső-kréta folyóvízi üledékek (Csehbányai Formáció) felé fordult, melyet Iharkúton a Németbánya II-es és III-as bauxitlencsék letermelésére kialakított, hatalmas külfejtés mintegy 60 méteres vastagságban tárt fel. A bánya É-i részén a rétegsor felvétele közben a talajszinttől mintegy 7 méteres mélységben egy homokkőpadból kerültek elő az első gerinces maradványok. Erről a lelőhelyről származnak többek között Magyarország első dinoszaurusz testfosszíliái is. Az első leleteket újabbak követték és a következő években számos kisebb gyűjtőút mellett rendszeresen több hetes, 15-20 főből álló kutatótáborokat szerveztünk, melyek során összefüggő csontvázak és több ezer önálló csontmaradvány és fog került elő. Ilyenkor gyorsan felállítható sátor alatt, néha hidegben néha kánikulában gyűjtöttük a csontokat.
A begyűjtött leletek alapján legalább 30 különböző gerinces állatfaj, köztük halak, kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, pteroszauruszok és madarak maradványait fedeztük fel. A gerinces fosszíliák mellett rengeteg lelet tanúskodik az egykori növény- és gerinctelen élővilágról. Ezek kagylók, csigák maradványai, szénült fatörzsek, levéllenyomatok, kövült magvak, pollenek, és borostyánszemcsék, benne a legváltozatosabb rovarzárványokkal. Ezek ismerete elengedhetetlen abból a szempontból, hogy minél pontosabban feltérképezzük és rekonstruáljuk azt a 85 millió évvel ezelőtti világot, ahol, többek között, a bakonyi dinoszauruszok is éltek.
