Padragkutia haasii tulipánfaféle magja.

Késő-kréta iharkúti növényvilág

Az egykori növényvilág

85 millió év nagy idő, az állatvilágnak volt ideje a teljes átalakulásra, hiszen a szárazföld urai akkor még a dinoszauruszok voltak. Arra sokkal ritkábban gondolunk, hogy mi is történt a növényvilággal ez idő alatt. Egyértelműnek tűnik, hogy akkor is voltak fák, amiknek az árnyékában hűsölhettek az állatok, és volt valamiféle aljnövényzet, amit a növényevők ehettek. De a tisztásokon még nem fű nőtt, mert a fűfélék megjelenése igencsak fiatal esemény ráadásul a fákat is eléggé másnak kell képzelnünk, mint a maiakat. Hogy megtudjuk, mit ehettek akkoriban az állatok, a legkézenfekvőbb a levélmaradványokat tanulmányozni. Az iharkúti lelőhelyen két rétegből kerültek elő levélmaradványok. Az egyik ma már nem kutatható, a rekultiváció során be kellett temetni bányabiztonsági okokból. Ám az ásatások első éveiben lehetősége nyílt a kutatócsoport tagjainak Hably Lilla professzorasszony vezetésével a levélmaradványok begyűjtésére. Az Ő munkája alapján több ágdarab az araukáriafélékhez tartozik. Ezek a nyitvatermők ma délfenyők vagy szobafenyők néven ismertek hazánkban. Részletesebben vizsgálta Baranyi Viktória a pollen szemcséket (kép1) és Bodor Emese Réka az apró magokat és terméseket. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeképpen egy különleges folyóparti-ártéri erdő rajzolódott ki, amit a bükkfafélékhez tartozó mára kihalt növénycsoport képviselői uralhattak.

Tulipánfafélék magja: a Padragkutia haasii

A parkok ékes növénye hazánkban is a tulipánfa. Ezzel a növénnyel nagyon szorosan rokoníthatóak Bodor Emese Réka és Else Marie Friis professzorasszony vizsgálatai alapján az iharkútról is több száz példányban előkerült apró magok (kép2). A vizsgálatok alapján egyes példányok annyira szépen őrződtek meg, hogy még a sejtjeiket is tanulmányozni lehetett, ami szintén bizonyítékot szolgáltatott a tulipánfaféle rokonságra.

Új faj a tudomány számára a növényvilágban is: a mára kihalt Normapolles félék eddig ismereten termése

Az iharkúti lelőhely feltehetően egy sziget lehetett, ahol különleges növényfajok is elterjedhettek. Erre jó példa a leggyakoribb termés, a nagyjából 1 mm átmérőjű gömb alakú, bordázott fosszília (kép3). Ehhez hasonló ősmaradványokat ezidáig nem ismert a tudomány, és az iharkúti lelőhelyről több ezer került elő. Így a Normapolles rokonsági körbe tartozó kihalt növénycsoport egy új fajjal gazdagodott a lelőhelyen folyó ásatásoknak köszönhetően.

Egy trópusi növénycsalád legidősebb előfordulása hazánkból: Sabiaceae

A Sabiaceae növénycsalád mai képviselői Dél-Ázsiában és az amerikai kontinens trópusi-szubtrópusi területein előforduló liánok, fák és cserjék. Iharkútról a Sabia menispermoides Kelet-Közép-Európa krétájából ismert faj került elő (kép4).

Továbbiak
Pneumatoraptor fodori fejrekonstrukciója

Pneumatoraptor fodori

Az iharkúti fauna legkisebb ragadozó dinoszaurusza. Töredékes leletei alapján tudjuk, hogy nem érhette el egy kifejlett pulyka méretét sem…

TOVÁBB »
A Foxemys trabanti testrekonstrukciója.

Foxemys trabanti

Az ásatásokon korábban használt strapabíró Trabantok után elnevezett teknős valószínűleg az egyik leggyakoribb elem lehetett az egykori faunában…

TOVÁBB »