Az iharkúti Atractosteus rekonstrukciója (grafika: Pecsics Tibor)

Kajmánhalak

Az iharkúti halfauna leírása és vizsgálata az iharkúti gerinces-faunára irányuló kutatómunkánk váratlanul informatív szegmensének bizonyult. Noha halmaradványok már az első iharkúti ásatások alkalmával is előkerültek, ezek mennyisége és változatossága csak mostanra tette lehetővé azok tudományos leírását. A lelőhely két fő haltaxonja a kajmánhalak és a Pycnodontiformes halak csoportja, mindkét csoport leletek ezrei által képviselt az iharkúti gerinces-leletanyagban. Az iharkúti halfauna leírásával Szabó Márton, Gulyás Péter és Ősi Attila foglalkozik.

Az iharkúti kajmánhal-leletanyag darabszáma mára több ezerre rúg. A ganoid pikkelyek, a plicidentin fogak, az opisthocoel csigolyák, a különböző koponyaelemek és a supracleithrum gyakorlatilag az iharkúti kajmánhal testének minden pontjáról adnak valamiféle információt. Az Iharkúton megtalált életközösség egykori kajmánhalainak rendszertani hovatartozása kapcsán azonban csak bizonyos leletek nyújtottak nekünk segítséget. Ezek a pikkelyek, a fogak, illetve a supracleithrum voltak, melyek a leletanyagot az Atractosteus génuszba helyezték, a korábban feltételezett Lepisosteus helyett. Az Atractosteus kajmánhalnem maradványai több európai, késő-kréta korú üledékből ismertek. A leletanyag jelentősége abban áll, hogy a leletanyag nagyjából az állat teljes testét lefedi, nem „csak” fogakat, csigolyákat és/ vagy pikkelyeket jelent. Segesdi Martin ganoid kajmánhal-pikkelyeket talált az iharkúti koprolitokban azok vizsgálata során, mely arra utal, hogy a kajmánhalak az iharkúti életközösség valamely más ragadozó taxon táplálékát képezhették.

A Pycnodontiformes-leletanyag alsó állkapcsokat, ekecsontokat, több száz izolált fogat, egy kérdéses alsó avagy felső állkapocselemet, garatfogakat és néhány, nehezen határozható pikkelyt takar. A rendelkezésre álló leletek minden vizsgálható bélyegét figyelembe véve azok a Coelodus génuszhoz hasonlítanak a leginkább. Sajnos e halmaradványok pontosabb rendszertani hovatartozásának betájolása leginkább összetartozó leleteken alapszik, az iharkúti leletanyag pedig jelenleg kivétel nélkül izolált csontelemekből áll. Remélhetőleg a későbbiekben több, informatív csontelem (pl. koponyaelemek) is előkerül ettől az iharkúti faunaelemtől, melyek további információt szolgáltatnak majd ezen halak rendszertani hovatartozását illetően.

A lelőhelyről ismertek egyéb halmaradványok: garatfogak, fogak, pikkelyek valamint amphicoel halcsigolyák. Ezek feldolgozása a leletanyag szűkössége miatt egyelőre korlátozottan lehetséges, rendszertani besorolásuk rend- vagy család szintnél szűkebben rendszerint nem is lehetséges. A leletanyag így is igen diverz, beazonosításra kerültek benne az Amiidae halcsalád tagjai (Vidalamiinae indet., Amiidae indet.), a gyíkfejű halak képviselői (Elopiformes indet.), legalább két páncélos hering (Elimmichthyiformes indet. spp.), egy vélelmezett lazacféle (cf. Salmoniformes indet), és további, egyelőre közelebbről meg nem határozott sugarasúszójú halak.

Továbbiak
Theriosuchus

Theriosuchus

Hasonlóan a Doratodonhoz ez a krokodil is nagyon ritkának számít Iharkúton és csak pár éve sikerült azonosítani…

TOVÁBB »
A Foxemys trabanti testrekonstrukciója.

Foxemys trabanti

Az ásatásokon korábban használt strapabíró Trabantok után elnevezett teknős valószínűleg az egyik leggyakoribb elem lehetett az egykori faunában…

TOVÁBB »